IDÉZETEK3
Itt a folytatása az Idézetek2-nek
Fede Flor szobájában. A lány az ágyán ül:
Flor: ...olyan furcsának tűnt.
Fede: Nemcsak furcsának tűnt, mert Malala furcsa. De ne aggódj, felejtsd el. Nem lesz semmi baj – megsimogatja Flor arcát.
Flor: Ne, hé!
Fede: Mi az?
Flor: Na jó, most már ennyi, elmehet. Ismeri az utat.
Fede: De hová? – leül Roberta ágyára.
Flor: Kérem, Don Frigó, ne, pszt. Ne, Don Frigó, nem akarok Magára nézni, jó. Tudja mit? – Fede meg akarja fogni a kezét – Maga, Maga most elmegy.
Fede: DE, de.
Flor: ...vissza a szobájába, kérem, ne tegye ezt velem – kitessékeli az ajtón.
Fede: De, de ez az ágy üres. (Roberta-é) Én csak lefekszem itt, és hozzád sem érek, nem érek hozzád.
Flor: Tűnés – becsukja az ajtót.
Fede: Egyfolytában egymásba botlunk, de nem lehetünk együtt, és ezt nem bírom.
Flor: Én sem bírom tovább, Don Frigó, ez olyan, mint egy mézes madzag.
Fede: Egy zöldséges van ott kint (konyhában), Florencia barátja, aki az első szerelme is volt.
Matu: Ah, ez nagy baj, Othello. Zárjam egy sötét pincébe?
Fede: Ne, hagyd. A szívébe szúrom a kardomat.
Matu: Ne! Ne legyen véres a kezed. Ha minden jól megy, a törvény szerint akasztás vár rá.
Fede: Csak elvesztettem az üzlettársam, Matias tollát. Nem láttad?
Flor: Nem, még nem járt erre, de ha látjuk, beküldjük az irodájába.
Matu Fedének: Te féltékeny vagy. Túl öreg vagy ehhez.
Fede féltékeny Ariel-re, Flor első szerelmére. Meglátja, hogy majdnem megcsókolja Flort, ezért mérges lesz, és megfogja a srácot, és a sütőnek támasztja a pulóverét fogva.
Fede: Beraklak a sütőbe fokhagymával és petrezselyemmel.
Veszekedés:
Flor: Nem mondok semmit, csak megölöm – Flor elindul Fede felé, de Ariel szétválasztja őket.
Fede: Kit akarsz megölni, kit akarsz megölni? Elég, elég, mert nem felelek.
Flor: Elég sok kérdésre kellene válaszolnia.
Fede: Igen. Na kérdezz. Na gyerünk, mit akarsz tudni?
Flor: Olyan kétségbeesetten néz rám, hogy legszívesebben...
Fede: Fogd be a szád. Fogd be, mielőtt én fogom be azokat a nagy...
Ariel, aki ezt hallgatta: Várjatok csak! Mi van köztetek?
Flor és Fede szétmennek.
Flor/Fede: Semmi.
Federico zsonglőrködik két almával az ajtó mögött. Flor jön, és kinyitja az ajtót:
Flor: Ah, Istenem, Don Frigó!
Fede: Hol voltál? Ne mond hogy a zöldségessel, mert megöllek. Hozzád vágom ezeket, az almákat.
Franz: Te és Florencia szeretitek egymást, igaz? Fülig szerelmesek vagytok egymásba, vagy tagadod?
Fede: Nem, ezt nem tagadom. Az igazság az, hogy még soha senkit nem szerettem úgy életemben, mint Florenciát. Mi több, nem is tudtam, hogy mi az a szerelem, míg Ő meg nem jelent az életemben. Ő volt az, aki mindent megváltoztatott, az életem, a lelkem, a szívem...
Franz: És akkor...
Flor: Mondja meg, hol vágja le a fejem. De ha lehet, ne a kanapén, mert onnan nehezen jönnek ki a vérfoltok.
Flor: Már szégyellem, hogy szeretem, és azt is, hogy ha ránézek a kedves arcára, meg akarom csókolni egyszer, kétszer és aztán még sokszor, mert ha ránézek, tiszta szívemből és lelkem mélyéről szeretem.
Franz: Jól van, ez volt az, amiért most minden rosszat elfelejtek és megbocsátom, hogy hazudtatok nekem. De mostantól mindenáron küzdenetek kell ezért a szerelemért, és az érzéseitekért.
Fede: Flor, te vagy nekem az őrültség, a szabadság, minden gyengédség és az örök mosoly. Őszintén szeretlek, mint még soha senkit a világon. Bármit megtennék érted, nem riadnék vissza semmitől.
Flor Fedének, mikor a srác megölelte nénikéjét, Amelie-t:
Istenem, ez hihetetlen. A barátnője legalább próbál elrejtőzni, amikor megcsalja, Maga meg itt szórakozik.
Matu: Nem vagy már öreg, hogy Jancsi és Juliskát játsszál? Bolond vagy, tudod?
Fede: Igen, bolond vagyok, szerencsére. Néha bolondnak lenni a legegészségesebb dolog.
Delfi: Neked csakis Federico pénze kell!
Flor: Megölöm, táskát készítek a hajából, másra úgy sem lehet használni.
Fede: Hallgassatok el gyorsan, vagy bedoblak a tóba, hogy lehűtselek titeket!
Fede (Flornak): És igen, belehalok a féltékenységbe, ezért követtelek téged, mert tiszta szívemből szeretlek, és mert nem akarlak elveszíteni.
Fede és Ariel fát akarnak vágni:
Flor: Ez nem tetszik nekem. És ha Arielben feltámad a gyilkos ösztön és levágja a fejét, mint egy kakasnak.
Fede a sátorban fekszik, bejön Flor:
Flor: Ariel, Ari, itt vagy bent?
Fede nyöszörög.
Flor: Szegénykém, tudom, mi bajod van. Elfáradtál a favágásban, és bejöttél pihenni. Juj, de hideg van itt – behúzza a cipzárt - Nem érzed? Beszélnem kell veled, mert azt hiszem, tudom, mért vagy ilyen mérges rám. És hát igazad van, teljesen igaz, amit mondtál, hogy úgy kezelem a Jégcsapot, mintha a férjem lenne, pedig nem is az. Csak, hogy is mondjam: Azt hittem, hogy együtt lehetek veled, és majd beléd szeretek, és majd együtt leszünk, és boldogok leszünk, de ez nem fog menni. Nem tudom kiverni a Frigót a fejemből, sem a szívemből, mert szerelmes vagyok belé, úgy szeretem, mint még soha senkit az életben, és azt hiszem, hogy ez már így is marad, érted?
Fede kibújik a takaró alól:
Fede: Én is úgy szeretlek, mint még soha senkit az életben!
Flor: Maga mit keres itt? – Fede megcsókolja.
Flor és Fede a zuhany alatt:
Fede: Te mit csinálsz itt? Magyarázd meg, mit csinálsz itt?
Flor: Elhinné, ha azt mondanám, a csempéket mostam le?
Fede: Nem!
Flor: Igaza van, hazugság lenne. Nos... ő... Az az igazság, hogy délután bejöttem Delfina szobájába, hogy lemossam a csempéket, és észrevettem, hogy eltörött a zuhany. Mikor most idejött és kinyitotta a zuhanyt, megjavult. Ezt elhiszi?
Fede: Nem!
Flor: Már megint jól teszi. Igazából a WC volt a törött. Ezt elhiszi?
Fede: Nem! Kérlek, menj és öltözz át, mert a végén még meg is fázol nekem!
Flor: Jó, ezt leveszem, mert...
Fede: Ne, ne, ne, ne.
Flor: Nem lesz könnyű megkapni engem: a gyönyörű, az intelligens, a szép és szerény Floricientát!
Fede telefonba: Ja, Franz!
Flor: Ja, olyan édes, mikor németül beszél.
Fede: Ne takarózzatok, a fűtést már megcsinálták.
Flor: Igen, de még mindig hideg a barlang, Don Frigó, maga egy Jégcsap és hozzászokott, de gondoljon ránk, emberekre is!
Fede Delfinek: Nem tudom másképpen mondani: Kérlek, ne csinálj semmit, mert nem akarlak elvenni, se most, se máskor!
Beba és Fede suttognak Florról és az apjáról, megjelenik Flor:
Flor: Mégis mit csinálnak itt? Úgy suttognak, mintha szeretők lennének.
Beba: Jaj, csak nem úgy érted, hogy mi ketten. Jaj, kérlek, csak nézz rá. Nekem nem jönnek be az ilyen kifakult szőkék. Na, ne, ezt nézd meg, szerintem már nem is szőke, olyan fakó...
Fede: Na jó, elég, elég.
Beba: Jaj, kedvesem, gondolkodjon azzal a kis szőke fejével!
Flor megkapja első CD-jét:
Flor: Várjunk! Egy perc, megmutatom a Frigónak!
Facha: Hová mész? Megyek én is!
Gréta: Nein, nein, nein, nein kicsikém, mi a közelükbe sem megyünk. Nem tudja, hogy a szerelmeseknek kettesben kell maradniuk?!
Facha: Gréta, még a végén kiderül, hogy jó fej.
Gréta: Mi, és a lábam nem jó?
Facha (megöleli): Oh, Gréta!
Rosenbaumm: Ön szerelmes, de nem Delfinába.
Roberta: Ne panaszkodj Flor, a Jégcsap a lábaidnál hever!
Roberta (Tomas pókjairól): Elment a gazdájuk, és rém bízta őket. Mi lesz, ha depressziósak lesznek, mert egy dobozban tartom őket.
Franco: Igen tényleg, majd kihívjuk Rosenbaummot, biztosan segít nekik.
Franco (Palomának): Tudod, Maia még gyerek. Éppen a legnehezebb korban van.
Amelie: Mennyivel vagy idősebb nála?
Franco: Három évvel.
Amelie: Három évvel, akkor te 12 vagy, igaz? Nem?
Franco nevet, Amelie lemegy.
Franco (Palomától): Én vagyok hülye, vagy viccelt?
Flor: Most örökre el kell búcsúznunk, hercegem.
Fede: Mit mondhat az ember, ha élete szerelmétől búcsúzik.
Flor: Nem tudom.
Fede: Megcsókolhatom az arát? Flor: Megölöm, ha nem teszi!!!
Lorenzo: Te teljesen hülyének nézel engem? Paloma: Erre most válaszolnom kellene?
(folyt.köv.) |