IDÉZETEK2

Itt pedig a már régebben írt idézetek vannak

Franco: Még nem válaszoltál! Van valami közted és Flor között? - Flor Franco, háta mögött az ajtóban áll. Fede ránéz, a lány bólogat, h ne mondjon semmit. – Nos!

Fede: Hogy érted, hogy van valami köztem és Flor között?

Franco: Úgy, hogy te vagy-e az, akit szeret! És ő az, aki megőrjít téged? - Fede zavartan nevet.

Fede: Tisztában vagy vele, h mit beszélsz Franco!?..

Fede vélemény Max Fritzenwalden-ről: (mielőtt még találkoztak volna)

Ha engem Frigo-nak neveznek, ő nem tudom mi lesz! Fricz nagybácsi szigorral nevelte.

Fede: Szeretném, ha nem veszekednétek, vagy kiabálnátok, és legfőképpen ne rohangáljatok a házban, világos?

Flor: Igen! Szóval legyen úgy, mint a temetőben.

Pipa (Max) Flornak:

Pipa: Tudod nekem, nagyon tetszel, mint a ház bébiszittere értem is felelős vagy…

Erre a mondatra Fede felfigyel, Franco közbeszól:

Franco: Nem, Pipa, nem! Várj csak, csak a kicsikért felelős… - elcipeli Maxot.

Franco elment Brazíliába

Dominiqe és Raberta Flort a konyhába ráncigálja, megjelenik Fede:

Fede: Flor!

Roberta: Jobb, ha mi lefekszünk, késő van már.

Dominiq: Nagyon álmos vagyok.

Flor: Megyek veletek én is!

Fede: Florencia, várj! – Flor megfordul – Te nem mentél el?

Flor: Nem, mert… mert egyszer csak azt gondoltam… a gyerekekre gondoltam, meg hogy hiányozni fogok nekik – Fede közelít Florhoz – szegények, Gréta nem bír majd velük, és...

Fede: Nem hiszem el.

Flor: Nem hagyhatom itt azokat, akiket szeretek, Don Frigo.

Fede: És az álmod a tengerről?

Flor: Annyi beteljesületlen álmom van, eggyel több. Holnap teszek egy kis sót a vízbe, és olyan lesz.

Fede: Flor, esküszöm, hogy egyszer majd...

Flor: Don Frigo, kérem...

Megjelenik Delfina.

Fede Flor szobájában, miközben Flor az ajtó mögött van:

Hát itt vagy, varázsfa! – Fede megfog egy levelet – Szóval Flor itt hagyott minket... Szerelmem. Soha nem felejtelek el, soha... Mi lesz most velem?

Flor gondolja: Mi lenne, ha itt hagynád a gonosz boszorkát, és együtt mennénk a boldogság felé, én hercegem.

Megjelenik Delfi...

Delfina elájult és Fede fogja:

Flor: Segítsek esetleg valamit?

Fede: Ne, ne segíts, egyedül is bírom – felemeli Delfina-t.

Flor: Istenem, majdnem bevágta a fejét, Don Frigó - csattanás (Delfi fejét beverte Fede?) – Majdnem megölte! – még egy csattanás (újabb fejtörés a boszi számára)- Micsoda csapás! De a boszorka megérdemli, de a baba... Szegény kicsike. Szegényke, ilyen anyával!

Malala elpróbálja a reklámja szövegét, de nem megy neki. Van egy ötlete:

Leteszem a földre magam elé, és majd felolvasom. Oh, jaj, igen, ez jó! Na jó, el is próbálom! – Lehajol, h lerakja a papírt, amikor az olajt, amit a serpenyőbe öntött MAGÁRA borítja J

Flor indul ki a konyhából, megjelenik Pipa:

Pipa: Hello, ragyogó Múzsám! Hogy vagy?- Fede felkapja a fejét.

Flor: Mit mondtál?

Pipa: Ragyogó Múzsám.

Flor: Oh, Múzsa, Múzsa – kimegy a konyhából, Fedére néz – Múzsa!

Flor beszélget Maia-val a szobában, arról, hogy el fog szökni, ha Fede nem változik meg. Federico ezt meghallja az ajtón keresztül. Flor kilép a szobából, meglátja Frigót, becsukja az ajtót. Nem szólalnak meg, nehogy Maia rájöjjön, h Fede hallotta, amit mondott. Mutogatnak valamit, Flor odalent, míg Fede a szomszéd szobában akarja megbeszélni a hallottakat.

Fede és Flor kertben:

Fede: Florencia, én szeretnék újra jóban lenni Maia-val, de ez már túlságosan elfajult.

Flor: Aj, hagyja már ezt! Ha szerelemről van szó, semmi sem túl közeli vagy messzi. Nézzen rám, én közel vagyok, mégis szeretnék távol lenni... Mert nem bírom kiverni a fejemből.

Fede: Ahogy én sem bírlak téged.

Flor: És ez baj?

Fede: Igen baj, mert az embernek, muszáj... uralkodnia önmagán – Fede telefonja csörög. (Delfina hívja)

Flor: Megölöm bárki is az!

A hívás után Maia-ról és Matu-rúl beszélnek, amikor Flor kifakad:

Flor: Semmit sem tud a szerelemről!

Fede: Florencia, ne kezd, illetve ne folytasd. 

Flor: Folytatom, és befejezem, ha tudná mi a szerelem, Delfina nem várna gyereket! –Flor elmegy.

Fede: Igazad van, teljesen igazad van.

Fede legjobb mondata, Delfinának mondja:

Nem akarlak feleségül venni. Nem akarlak.

Flor benyit a dolgozószobába:

Flor: Don Frigó! Mi a baj? – meglátja, hogy Fede sír – Don Frigó!

Fede: Csak az, hogy úgy érzem, mintha kőből lennék. Gőgös vagyok, mindenkit elveszítek, mert nem tudok megváltozni! Maia a húgom, mégsem értem meg. Matias a legjobb barátom, és nem értem meg, de ő sem ért meg engem. Nem tudom egyszerűen kitépni a szívemből, ahogy téged sem tudlak kitépni onnan!

Flor: Jaj, Don Frigó, meghasad a szívem, hogy így látom.

Fede: Magányos vagyok...

Flor: Nem.

Fede: De...

Flor: Nem, Don Frigó, nem.

Fede: Túl büszke vagyok és makacs, igazi csődtömeg...

Flor: Nem csődtömeg. Figyeljen ide, figyeljen rám! A Testvérei szeretik, imádják, akkor is ha veszekszik velük, maga a legjobb báty a Földön. Higgye el, hogy ez így van!

Fede: Ne hagyj el engem, Flor, kérlek. Kérlek, Florcita, ne hagyj most el te is.

Flor: Don Frigó!

Fede: Kérlek...

Megjelenik Franco...     

Flor: Csinálok... egy listát az összes hazugságról, amit eddig mondtam, hogy ne felejtsem el őket. Legalább magamnak ne hazudjak – papírt és ceruzát vesz elő – 5 évesen megittam az összes tejet Titina nénikém házában. – folytatja az összeírás, ír, ír még mindig ír, tép a jegyzetfüzetből a lapokat, tépi, csak tépi... – Nincs elég papírom!  

Flor: Most, hogy mindent tisztáztunk, lecsukja az én Frigómat?

Franco: A Frigódat? Mióta a tiéd?

Flor: Jaj, ez csak szófordulat volt. – elmegy.

Flor: Don Frigó, mit csinál itt félmeztelenül? Rosszul érzi magát?

Fede: Igen.

Flor: Nem érzi jól magát, mi történt? Mi baja van?

Fede: Menthetetlenül beléd szerettem!

Fede és Flor a konyhában tortát esznek, éjszaka:

Flor: Don Frigó, tudja mit szokott mondani a mamám?

Fede: Nem, mit?

Flor: Azt, hogy a férfit a gyomrán keresztül lehet megfogni. Maga szerint így van?

Fede: Nem tudom, ő jobban tudja.

Flor: Tudja, mit gondolok? Igaza van, ha itt maradnánk 15 percig, többre jutnánk, mint eddig valaha.

Fede: Gondolod?

Flor: Akarja, hogy bebizonyítsam? Például kié ez a finom falat? – a kezében egy kanál süti, és Fedére mutogat.

Fede: Az enyém.

Flor: Nem. Sokkal szexisebben. Még egyszer, kié ez a falatka?

Fede (szexisen): Az enyém.

Flor: Oh, ez szuper volt!

Fede: Kösz.

Flor: Magának adom – nyújtja Fedének a kanalat – az enyém! – és bekapja a falatot.

Fede: Nem, mert az enyém lesz – és megcsókolja.

Flor Delfinát játssza:

Tomas: Figyelj, ha úgy akarsz viselkedni, mint Delfina, akkor nem kell megvédened. Inkább hozz egy fejszét, hogy Fede széthasítja a fejemet!

Fede (dolgozószobában gondolja):

Könyörögve kérlek, ha megmented a gyerekem, én... megígérem, hogy kitörlöm Florencia képét a szívemből, örökre, örökre, örökre, örökre.

Flor (a szobájában):

Élet tündérei, azt kérem, adjátok, hogy a Jégcsap gyereke jól legyen. Ha nem esik baja, én ígérem... megígérem, hogy kitépem a szívemből örökre!

Franco megtudta, hogy Fede és Flor szeretik egymást: I

Franco: Azt hittem, hogy te más vagy, hogy őszinte vagy. De tévedtem, becsaptál!

Flor: Bocsáss meg, esküszöm, hogy nem akartalak, megbántani, én csak...

Franco: Kérlek, ne hazudj, most is hazudsz. Nem látod, hogy most sem vagy őszinte. Te vagy a legnagyobb hazug a világon... (Pofon, Flor felpofozta Francót)

II.

Franco (Fedének):

Te sunyi! Ne merj nekem az erkölcsről beszélni, mert leköplek!

III.

Flor: Na és mit csinálnak Francóval, aki lelökte a bátyját az első emeltről?

IV.

Fede hallja, hogy Francónak a telefonba valami őrült nőről beszélnek. A fiú leteszi a kagylót:

Franco: Rajta, Fede, menj, keresd meg Flort – Fede ijedt arccal néz – Már biztosan azon töpreng, hogy megöltük-e egymást.

Fede: Őrült... Milyen őrült nő? – összenéznek – Ne, ne, ne...

Franco: Flor!

Fede: Ne, ne, ne... Flor! – kirohannak a szobából.

Delfina: Szívem, beszélnünk kell az esküvőnkről. Túl sok a tennivaló, én nem bírok el mindennel, kéne egy wedding planer – Fede kérdően ránéz – azaz egy esküvő szervező.

Fede (unottan): Tudok angolul.

Flor: Fel is pofozom magam, hogy ne mosolyogjak annyit, mert a végén még megfázik a fogsorom.

Fede (Carlosnak – Flor bácsikája): Tudja, ha nem én vagyok az, aki boldoggá tudja tenni Florenciát, akkor én vagyok az a férfi, akinek összetörik a szíve, ha vele valami történik, érti?

Carlos: Nem.

Fede: Nem érti. (őszintén, és sem értem , aki érti írjon!:D)

Fede: Flor, Florencia! Mi van veled, úgy csillog a szemed?

Flor (gúnyosan): Kifényesítettem viasszal, hogy szebb legyen, sikerült?

Fede: Florencia, kérlek, ne beszélj így velem.

Megérkezik az esküvőszervező, Rick:

Rick: Oh, a vőlegény! Üdvözlöm! – kezet nyújt (kicsit homokos beütésű – elnézést a kifejezésért)

Fede: Örvendek, Federico Fritzenwalden – Rick magához rántja, birizgálja a haját.

Rick: Isteni, mint az oroszlánkirály. Milyen kár, hogy csak most ismerkedtünk meg.

Flor (elmenőben): Úr Isten! Ha ettől nem dermed meg a Jégcsap, akkor átkeresztelem Jégheggyé. Rémes!

Fede (Rickről, az esküvőszervezőről):

Nem bírom elviselni ezt az alakot. Mindjárt megfojtom és kidobom az utcára, hogy hadd üsse el egy autó.

Rick: Ha most bemegy a szobájába, esküszöm, hogy megölöm magam.

Fede: Még jobb, úgy legalább nem nekem kell megölnöm!

?Flor?: Hagyd abba a kiabálást, mert lerántod a zselét a hajadról.

Beba Flortól: Mi van a szöszi és közted?

Fede meg szeretné tudni, h ki Flor apja, ezért intézkedik Matuval:

Nem kutatjuk át a szobájátJ?

Rick: Az egyetlen, aki kirúghat az Delfina kisasszony, mert ő vett fel!

Fede: De én fizetem magát. Menjen! – kinyitja az ajtót.

Rick: Ezt most komolyan mondja?

Fede: Szoktam én viccelni?

Rick: Nem... – elindul kifelé – az arcából ítélve maga egy keserű ember – elmegy, de visszaszól – Frankenstein. 

Fede: Csakhogy megszabadultam tőle!

Matu: Igen, de szerintem... (énekelve) Valaki nagy bajban van.

Fede: Te jól vagy? Mi, mi van?

Matu: Jaj, semmi nincs német, de ha Delfina megtudja, h kirúgtad az ő Top Szervezőjét.

Fede: Ugyan már, kit érdekel...

Fede kutat Flor szobájában, Matu az ajtóban nézi, jön-e valaki:

Matu: Hé, Fede! Megtaláltad már?

Fede: Nem.

Matu: Na jó, igyekezz, mert a büntető törvénykönyv szerint ezért nyolc évet is kaphatsz, ez magánlaksértés.

Fede: Inkább életfogytiglanra ítéljenek.

Flor Delfit, Delfi Flort játssza:

Flor: Utálom, hogy úgy nézek ki, mint Maga.

Delfi: Te olyan vagy, mint egy királynő, de nézz csak rám.

Flor: Legalább változtathatna néha. Mindig teljesen hátranyalja a haját, és olyan szorosra, hogy az agya már biztos csak ekkora – kicsit mutat.

Delfi: Inkább legyen ilyen icipici – ugyanazt mutatja, mint az előbb Flor – agyam, minthogy egyáltalán ne legyen.

Flor: Nekem meg inkább ne legyen, minthogy mérgezett seprűn repkedjek, boszorka!

Paloma: Na és Delfina, milyen?

Franco: Delfina? Delfina aranyos, amíg meg nem ismered.

Paloma: És Sofia?

Franco: Sofia más, ő rendes. Elég megsimogatnod és máris dorombol. Komolyan.

Flor Fedéről, mikor Franz azt mondja, hogy egyenes ember:

Ah, egyenes ember. Hozzá tenném, hogy egy kis csavarral.

Flor: Ki akar még ebben a diliházban dolgozni, maximum a kicsik miatt – Matute ránéz – meg a Jégcsapért.

Fede és Franco veszekednek:

Fede: Most mit bámulsz?

Franco: Téged nézlek. Hol van a bátyám, aki gitározott nekünk?! Rajongtam érted, Fede. Minden szavad szent volt. Tele voltál életörömmel és...

Fede: Kérlek ne, ez övön aluli ütés volt, Franco.

Franco: Nem, nem azért mondtam. A verseny előtt egy másik Fedét hagytam itt, nem ezt a szívtelen zsarnokot...

Fede (részeg):

Nem akarom elvenni Delfinát.

Fede részeg (részegen mindenki az igazat mondjaJ) :

Flor: Paloma, te vagy az?

Fede: Nem, én vagyok az! – Fede megjelenik Clifford jelmezben.

Flor: Gyilkos, segítség, meg akar ölni! – elkezdi ütni Fedét, aki leveszi a kutyafejet.

Fede: Flor, Flor, én vagyok az.

Flor: Mit keres itt?

Fede: Eljöttem, mert meghoztam egy fontos döntést.

Flor: Milyen döntést?

Fede: Nem veszem el Delfinát. Téged veszlek el – Odasétál Florhoz, és megcsókolja.

Matu Fedéről:

Oh ne, az a bolond itthon hagyta a mobilját. Most bolyong valahol félrészegen, mobil nélkül.

Fede: Azt hiszed, vak vagyok vagy hülye?

Flor: Nem, de néha igen jól alakítja.

Flor: Az egyetlen undorító személy az, aki a körmét reszelgeti. A neve D-vel kezdődik és Elfinára végződik.

Franco: Delfina, igen Delfina.

Gréta: Herr Federika akar valamit inni? Hozzak valamit? Mit szeretne?

Fede: Ciánt!

Flornak amnéziája van a tűz után. A kórházban meglátja Fedét és Francot, nem ismeri meg őket:

Különben is, maguk kik? Mi? Unokatestvérek vagy testvérek? Vagy maga a bácsikája vagy inkább a fia? – Fede és Franco összenéz – Nagyon fiatal apa. Nem, nem, maguk testvérek. Igen, mert olyanok, mint 2 tojás. Már tudom. Nézzenek rám. Figyeljenek. Maga – Fede – olyan, mint a herceg a Hamupipőkében, a romantikus. Maga meg – Franco – a gazember, mint a Hófehérkében...

Flort hazaviszik a kórházból a tűz után.

Flor: Menjünk a szobámba, hátha emlékeznék valami különlegesre... – menne fel a lépcsőn – Maga – Fedére mutat – Maga, Maga olyan ismerős, – odamegy és megöleli – és olyan kedves arca van – majd Delfina elráncigálja Fedétől.

Fede: Semmit sem érzek Delfina iránt. Sőt mi több, ha Flor nem lenne beteg, már 1000 km-re lennék innen.

Flor: Ennek a pasinak csak a neve Frigó, mert amúgy egy herceg.

Fede mérges:

Hogy tetszhet Flornak... Nem, nem, nem... Ebbe beleőrülök, nem, nem örülhetek bele, mert már most sem vagyok normális.

Flor Petrovnának van öltözve, és épp menne, mikor Fede megállítja, mert tudja, hogy Ő Flor:

Flor: ... És mondok még valamit, most az egyszer örökre elmegyek – Fede megfogja Flort és magához rántja, átöleli – Igen, igen, igen, mi tartott eddig?

Fede: Mondd, hogy nem csak a kicsik miatt jöttél vissza.

Flor: Nem mondhatom ki, Don Frigó, még akkor sem, ha szeretem magát és tetszett a törölközőben, akkor sem, ha nagy...

Fede: Flor.

Flor: ... erőfeszítésembe kerül, hogy ne csókoljam meg...

Fede: Flor.

Flor: ... Magát most rögtön.

Fede: Tiszta szívemből szeretlek, szeretlek.

Flor: Jaj édes Istenem. Mért mondja, hogy szeret, ha azt a boszi Delfinát veszi el.

Fede: Senkit sem veszek el, csak is téged, veled akarom leélni az életem, és hogy tudd, örökre szakítottam Delfinával.

Flor: Jaj Istenem kapjon el, mert itt rögtön meghalok – elesne, de Fede elkapja és megcsókolja.

Delfina: Federico, te mit művelsz? – Delfi jön le a lépcsőn, meglátja Flort – Te vagy az kócos, ezért megöllek – indul le, megcsúszik egy labdán és legurul a lépcsőn.

Fede egy törölközőben áll a tükör előtt a fürdőszobában:

Fede: Mi legyen, leborotváljam vagy maradjon? – szakáll – Istenem – odamegy a kádhoz, le akarja venni a törölközőt, mikor Petrovna (Flor) benyit.

Fede: Ah, asszonyom.

Petrovna (Flor): Majdnem műsorovics volt.

Fede: Mondja csak, magát nem tanították meg arra, hogy kopogjon, mielőtt belépne? Akár meztelenül is állhattam volna itt...

Fede: ... és itt hagyott az ajándékokkal.

Matu: Egy nem lett volna elég?

Fede: Még ennyi fantáziád sincs. Na gyere, gyere, gyere. Hát nem látod?

Matu: Nem.

Fede: Egy F. Felragyog a nap tőled.

          Egy L. Lámpás vagy az éjben.

          Egy O. Orchidea.

          Egy R, mint rubint, egy csiszolatlan rubint.

Ez jelképezi, hogy mennyire szeretem Flort. F L O R, Flor.

Matu: Jó, hogy nem Florenciát akartál, az még több.

Fede: Ne gúnyolódj, komolyan gondoltam.

Fede: Nincs komoly bajod, csak féltékeny vagy, semmi más.

Tomas: Nem vagyok féltékeny, azaz nem lehet.

Fede: Hidd el, tudom, miről beszélek. Féltékenység gyötör.

Tomas: Te is ugyanezt érzed, mondjuk, hogyha Delfina valamelyik másik srácra néz? Vagy, vagy mi?

Fede (nehezen): Igen, néha én is ezt érzem.

Tomas: Akkor én nem akarom ezt érezni, mert félek tőle. Nem, nem.

Fede: Hogy, hogy félsz? Nincs abban semmi rossz. Senki sem szeret így érezni, de tudod, együtt kell élned vele. Ha szereted a lányokat, ahogy mondod, akkor légy hozzájuk is kedves, meg azokhoz a srácokhoz is, akiket hívtak.

Tomas: Nem, azt már nem.

Martin: Ez bizonyítja, hogy féltékeny vagy, törpe. És zavar, hogy csak a pajtásaid.

Tomas: Nem, nem. Nézd meg Fedét. Ő Delfina barátja, és mégis féltékeny volt, mikor Flor Francóval flörtölt.

Fede (mérgesen): Elég legyen ebből, elég volt. Ígérd meg, hogy bocsánatot kérsz a lányoktól... Jó?

Tomas: De igazam van!

Fede: Nincs igazad. Nincs igazad, de eleget beszéltünk erről.

Tomas átmegy Franco-ék szobájába, ahol Fede épp jó éjt kíván Martinnak, aki szintén átjött:

Fede: Te mit keresel itt?

Tomas: Politikus menedékjogot kérek.

Fede (kedvesen): Politikus menedékjogot? Talán politikait – megpuszilja Tomast, és jó éjt kíván neki.

Flor: Ne legyen ilyen, mint a három napos jeges eső – Fede elmosolyodik.

Oh, olyan jól áll magának, ha mosolyog, Don Frigó, felderül az arca, mintha felragyognának a csillagok, és a Nap az égen.

Fede: Lefekszem.

Flor: Korán van még. Azt mondják, nem egészséges a tyúkokkal feküdni, legfeljebb néha.

Fede: Nekem jót tesz, ha korán ágyba bújok – elindul.

Flor: Don Frigó! A Maga szobája arra van – az ellenkező irányba mutat.

Fede: Igen! – elmegy.

Flor: Jaj, de édes.

Flor: Jaj, nem volt nehéz?

Fede: Mi?

Flor: A harca a fésűvel?   

Don Frigó, megmondta már neki,

hogy nem én vagyok Delfina?   

Fede: Nem, nem mondtam el, mert

ha elmondom, akkor visszalép az

üzlettől Én pedig megölöm magamat.

Flor: Visszalép?

Fede: Igen, a közös üzlettől.

Fede: Fütyülök arra, amit az orvos mondott, látnom kell Flort.

Fede: Kérlek Flor, ne hagyj el. Kérlek szerelmem, gyere vissza, mert nagy szükségem van rád.

Fede: Hallgassatok el, mert az lesz a vége, hogy a zárt osztályra kerülök.

Franco: Florencia nagyon szomorú és zaklatott.

Fede: Köszönöm.

Delfi: Szegénykém, engem is nagyon felzaklat, hogy Ő nem érzi jól magát – Fede kirohan az ajtón – Te meg hová mész?

Flor: Ne hazudjon, az az Én reszortom, és Maga csak gyenge kezdő hozzám képest.

Fede: Nem vonom kétségbe, hogy Te vagy a hazugságok nagy mestere. El akartam mondani, de nem olyan könnyű.

Flor: Hadd, beszéljen szegényke. Ha nem mondhatja el, még lerepül a parókája.

 (folytatás)